Lakás, házvásárlás Németországban - 1. rész: szótár

Mielőtt itt nagyon belevágnánk a lakásvásárlás rejtélyeibe, nem lenne evidens egy „mikor is vegyek saját lakást” című rövid esszét írni? Magyar fejjel lehet, hogy triviális a boldogság felé vezető úton a saját lakás birtoklása, de mikor a német emberek 30% él csak sajátban, a többiek bérleményben, azért az elgondolkoztató. Ennek egyetlen oka van, hogy ez egy mobil társadalom, ha máshol kap munkát az egyén, akkor veszi a sátorfáját, és uccu neki továbbáll. Ennek következtében itt azért teljesen más a bérlő-tulajdonos viszony, mint Magyarországon, számoljunk le az otthon szerzett tapasztalatokkal.  

Szerintem először ezen kéne töprengeni, azaz hogy az elkövetkezendő 10-15-20 évben biztos, hogy az adott településen fogunk-e élni, mert minden további esetben a bérlemény alternatívája felettébb figyelembeveendő szempont. Azt meg már félve jegyzem meg, hogy egy család mérete is elég dinamikusan változik az évek alatt, azaz egy 30 éves gyermektelen házaspárnak még nagyon frankó a 60 négyzetméteres ház, de 10 év múlva 1-2-3 gyerekkel már valószínűleg nem. De ennek az inverze is elmondható, egy 50 éves házaspár 150-200 négyzetméteren boldogan él a három nagykamasz gyerekével, de tíz év múlva nem lesz-e teher maga a ház, mikor kirepülnek a csemeték.

A sort még lehetne folytatni, és utána jöhet a Provision, Makler és társaik ismerete.          

Mottó 1: A tulajdon kötelez
Mottó2: Közös lónak túrós a háta

Ha még nem rendelkezel saját tulajdonú lakással, akkor foggggggggggggggalmad sincs arról, hogy milyen problémáknak teszed ki magad. Az EV egy bolhacirkusz, aminek keretében, ha jó pszichológus vagy, megfigyelheted az összes emberi gyarlóságot az erőszakos rámenősségtől az irígységig, profilírozási vágytól a csak mély pszichoanazízissel kideríthető okok miatt jusztsem-járulok-hozzáig - mindezt órákon át.

A lényeg: az általános vélekedéssel ellentétben nemcsak a belső négy falat veszed meg (az a magántulajdon, bár néha ez sem igaz így teljesen - lásd tovább), hanem a tetőt, a pincét, a lépcsőházat, az udvart, a biciklitárolót, a liftet, a homlokzatot, az összes ablak külső keretét, a párkányokat, a kaputelefont, a kazánt, a házban futó összes csövet, a jó/rossz szigetelést fönt és lent, stb. És az ezekkel kapcsolatos összes döntés természetszerűen minden tulajdonost érint, amikről az általában évente 1x összeülő EV határoz. A földszinti tulajt nem éredkli, ha beázik a tető és nem akar liftet, a magasabban élőket nem érinti, ha vizes a pince és arról, hogy mikor eléggé kopott a lépcsőház, a homlokzati stukkót mikor kellene felújítani, nagyon megoszlanak a vélemények. Valamint arról főleg, hogy a várható kiadások miatt mennyivel kell megemelni  a havi közös költségeket.

Konkrét eset: A saját 4 faladon belül a legfölső szinten frissen vásárolt és átalakítandó lakásodban nem bonthatod le az évtizedek óta használaton kívüli és a tetőből már csak részben kikandikáló kéményt, noha kérelmedet az összes szükséges szakvéleménnyel alátámasztottad, amennyiben azt valamelyik alattad lakó a közgyűlésen irracionális félelmében (vagy csak azért, mert fiatal vagy és nő és hovatovább az ilyennek egyáltalán honnan van saját lakása!? És különben is!) valamilyen álérvvel megtorpedózza.

Ennek ellenére ha mindenképpen lakástulajdonos szeretnél lenni, ne veszítsd el a kedved, csak tudd előre, hogy mi vár rád.